Örülne, ha önszántából vállalt munkáját nem csak a főnöke, vagy magasabb szintű vezetője értékelné, hanem számítana a kollégái, munkatársai véleménye is, valamint befolyásolná az értékelést az előállított termék vásárlóinak, használóinak megelégedettsége is?

Bánná, ha a pontozásos díjazásának alapellátáson felüli mértékét a munkakörök általánosan elfogadott besorolási listája alapján határozná meg a közössége?

Ön mindent megtenne érte?

Minden gazdasági tevékenységet a várható ellenszolgáltatás reményében végeznek. Amennyiben ezt az elismerési díjazást nem a létrehozó által önkényesen meghatározott pontbeli ellenérték, hanem a társadalom nyilvános megítélése, azaz a környezet és a közösség számára létrejött pozitív érték szerinti pontszám határozna meg, automatikusan egy normalizált értékszintre kerülne a termék. Az áru vagy szolgáltatás környezetvédelmi minősítő adatlapján értékelve lenne a felhasználók statisztikája mellett a gyártó környezetvédelmi tevékenysége is, amit nem egy tanúsító szervezet állít ki, hanem a tevékenység során ténylegesen felhasznált javak környezetterhelése határozna meg automatikusan, a nyilvános és folyamatosan frissített adatok alapján.

Az így létrehozott termék előállítását nagymértékben ösztönözné a közvetlenül kapott erkölcsi elismerés tudata is, hiszen az előállító személy hasznosság-érzete nagymértékben javítja hangulatát, kedve lesz tovább végezni az akár idegölő szalagmunkát is.

Alacsony társadalmi értékelés esetén a létrehozó kénytelen lesz a termék előállításának optimalizálására, nagyobb mértékű környezet regenerálásra, vagy a felhasználók érdekei szerinti szolgáltatás nyújtására. Amennyiben pl. a hulladékkezelés, újrahasznosítás, energiafelhasználás vonatkozó adatai nyilvánosak, tehát a cég ezáltal megállapított besorolása kedvezőbb, úgy egy tudatos felhasználó értékelő magatartását ez nagymértékben befolyásolja, nem utolsó sorban a nagyobb környezettudatosság felé tereli mind a gyártót, mind önmagát.

Ma egy személy vagy egy cég elismerését annak gazdagságával rangsorolják, holott a környezete és közössége hasznára fordított pozitívumokkal kellene azt mérni. A társadalom, illetve a szűkebb közösség elismerésén kellene, hogy alapuljon egy személy vagy egy cég elismerése, nem pedig a föld erőforrásainak öncélú intenzív kifosztása, a profitszerzés hatásfokának mértéke. Ha létezne ilyen rangsor, a tudatos vásárlók biztosan jobban megfontolnák, hogy melyik terméket vásárolják meg, pláne, ha ugyanazon termékek árai között nem lenne különbség. A profithajhász, és a környezetet nem kímélő egyén vagy cég termékeinek vásárlását el kell utasítani, mivel ezzel a haszonszerzés és a környezet kizsákmányolásának intenzitása kerülne elfogadásra.

Egy cég mellett egy személy megítélését is befolyásolná az, hogy mennyire környezettudatos az életvitele, milyen gyakran cseréli a szükségleti dolgait, mennyi szemetet termel, és mennyi környezetregeneráló tevékenységet végez. A nyilvánosság miatt bárkiről eldönthető ez, mivel a vásárlásai, energia- és termék felhasználási adatai ezt számszerűen automatikusan kimutatják. Így lehet a tevékenység által elismerést szerezni.

Egy tanárt például a kollégák, diákok és szülők értékelése alapján pontoznának, nem volna bérfeszültség, hiszen a nyújtott teljesítménnyel tudja kiérdemelni az elismerést, illetve a pontokat. Ennek alapján nem a lébecolásra, hanem a teljesítményre fordítanák a tanárok a hangsúlyt, ezzel közvetlenül érdekeltté tehető az egyén, ellentétben a mostani alkalmazotti rendszerben, ahol a besorolás alapján rögzítve van a díjazás mértéke, a nyújtott teljesítménytől függetlenül.

Lényegében az előállított termék vagy szolgáltatás vevője – felhasználója értékeli közvetlenül azt annak igénybe vételével, tehát nem kell külön értékelést adnia a nyilvánosság felé, hiszen a nyilvánosság miatt mindenki láthatja a felhasználók mennyiségét és megelégedettségét. Amennyiben egy felhasználó nincs megelégedve, úgy az elöállítónak vissza kell venni – kártéríteni azt a kifogás alapossága esetén, és a nyilvános statisztikában ez az adat is látható. Ezen árukísérő adatlap (mint az energetikai besorolás) alapján mindenki eldöntheti saját belátása szerint, hogy felhasználja-e az adott terméket.

Ezzel a pontrendszeri eljárással kap közvetlen visszajelzést az előállító, ezáltal azonnal korrigálni tudja tevékenységét a környezete és közössége általi elfogadottság vagy az esetleg hibás magatartása javítására. Ez a rendszer nem adna lehetőséget például a központilag megemelt fizetésű orvosok nem törődöm, futószalagszerű, gyógyító érdek-, és érzelemmentes magatartására, ahol az egyének kénytelenek hosszú előjegyzési listák alapján kényszerűen várakozni vizsgálatra vagy kezelésre, mialatt a rendelők üresek, a gépek és berendezések a nyilvánosság hiányában területileg teljesen változó mértékben kihasználatlanul porosodnak. A közvetlenül és azonnal érezhető elismerés lételeme egy jól működő rendszernek, enélkül nem értékelhető a teljesítmény, és így nem ösztönzi a résztvevőket semmiféle önkorrekcióra.

Az egyes munkakörök díjazhatósági alapbesorolása szükséges az adott közösség által meghatározott rangsor meghatározására, azonban ez folyamatosan változhat annak függvényében, hogy az egyes hiányszakmák betöltése biztosítható legyen annak kedvezőbb értékelése által. Mindez nem vezethet a juttatások szakmán belüli egyenlőtlenségéhez, a besorolás változtatása a már dolgozóknál is megtörténik.