Örülne, ha kereső tevékenységét nem csak a várható jövedelmezőség, hanem a kedve és késztetése szerinti, örömmel vállalható munkakör alapján választhatná meg?

Bánná, ha kiemelkedő munkáját az ingyenes alapellátáshoz való jogon felül szerezhető többlet pontokkal honorálnák?

Ön mindent megtenne ezért?

A jelenlegi kapitalista üzleti modell a növekedésen és haszonszerzésen alapul, pedig helytelen magatartás az, hogy az általa felügyelt természeti erőforrásokat mindenki szabadon fosztogathatja a saját haszonszerzése érdekében, nem törődve annak káros következményeivel. A növekedés hibás elve a gazdasági dominanciára ösztönöz, a mindenáron piacot uraló magatartásra. Ezért ‘eszi meg a nagy hal a kis halat’, ezért csökkentik az árat a többi piaci szereplő rovására, pedig ezzel a régiók önellátását akadályozzák meg, a több kisebb szereplő helyi érvényesülését. Persze a piaci verseny töri le az árakat, de amennyiben nincs a terméknek ára, hanem az azonos termékek sorában a választás a közösség általi elfogadottságban tükröződik, akkor a helyi termelők támogatása az elsődleges, de csak abban az esetben, amennyiben a termék megüti a mércét, mind használati, mind környezetvédelmi szempontból.

Be kell vezetni egy egységes alapelvet, miszerint bárki a természet kihasználása arányában köteles természetregenerálást és az általa létrehozott termék visszaforgatását – újrahasznosítását elvégezni, legyen szó magánszemélyről, családról, cégről, szervezetről, vagy akár egy földrajzi régióról.

Egy magánszemélynek is kötelező lenne mérleget vonni az életvitele alapján: menyi élelmet fogyaszt, mennyi energiát – üzemanyagot használ el, mennyi kényelmi szolgáltatást vesz igénybe, és a kiselejtezett ruházati-, közlekedési és berendezési tárgyait milyen gyakran cseréli le, azt csupán a divat követése miatt teszi-e. A kötelező nyilvánosság miatt egy egyén vagy szervezet vásárlása és energiafelhasználása, egy cég munkaerő befektetése azonnal értékelhető. Ezek számszerűsítésével meghatározható, hogy milyen mértékű környezet regeneráló tevékenységet kell kötelezően folytatnia, hogy az adott közösség deklarált elvárásainak megfeleljen. Ilyen környezetregeneráló tevékenység az elsivatagosodás elleni öntözéses növénytelepítés is, de kisebb léptékben pl. a fásítás, a családi ház előtti közterület rendben tartása, parkosítása, a szennyvíz és a zöldhulladék saját kezelése, komposztálása, a hulladék szelektív gyűjtése, újrahasznosításának elősegítése.

A termékgyártó cégeknek pl. kötelezően elő kellene írni az általuk gyártott termék díjmentes visszavételét, illetve begyűjtését, az adott termék szétbontását és újrahasznosítását. Így nem volna szükség pl. Budapesten a lomtalanításra, mert az elhasználódott berendezési tárgyakat visszaszívja a gyártó, azokat nem kellene külön szelektálni, lerakóhelyeket fenntartani, és mindezeket közpénzekből finanszírozni.

Ugyanilyen elvek szerint egy család, illetve egy cég, pláne egy régió vagy egy egész ország össztevékenységét is értékelni lehetne, és a környezetregeneráló tevékenységeikkel összevetve a mérlegelés eredménye egy társadalmi rangsort is felállítana automatikusan az egyes személyek, családok, cégek, régiók és országok között. Úgy vélem, ez a rendszer előbb – utóbb felelős gondolkodásra kényszeríti mind az egyént, mind a cégeket a felelőtlen környezet-kizsákmányolással szemben. Nem hiszek a célzottan kivetett adókból fedezett környezetregenerálásban, mert ezek elosztása rapszodikus és egyenlőtlen, valamint ismét az evvel megbízott szervezet egyéneinek tevékenységén, személyes ambícióján, tájékozottságán múlik, továbbá lehetőséget teremt a közpénzek hűtlen kezelésére, korrupcióra, mutyikra is.

Fentiek során ösztönzést kap a minél inkább környezetbarát életvitel, valamint azok a termelési folyamatok, amelyek a közösség többsége által meghatározott kívánalmaknak megfelelnek. Nem a kimutatott extra jövedelmezőségi ráta, a minél nagyobb megszerzett haszon jelzi az elfogadható élet- és üzemvitelt, hanem a környezetnek való egyre inkább megfelelés, és a pontozásos rendszerben éppen erre kapható több pont, és ennek megszerzése hajtja jobb irányba automatikusan a gazdaságot. Fentiek bevezetése visszafogja a pazarlást is, valamint a termelési folyamatok alapos elemzésére és minél gazdaságosabbá tételére ösztönöz. Ezen elvek érvényesülésére szerencsére már rendelkezésre áll a mesterséges intelligencia.

A jelenlegi árverseny egy termék fokozatos lebutítását idézi elő, egyre rövidebb élettartam, egyre silányabb termék kerül a fogyasztó elé, mindez egyre alacsonyabb áron, hogy a vevő azt vegye meg. Mivel nem kötelező az elromlott termék visszavétele, a gyorsan tönkrement berendezések által a hulladék mennyisége növekszik egyre nagyobb mértékben, és a természeti erőforrások kimerítése is rohamosan nő. Sajnos a drágább ár sem jelenti azt, hogy a termék valóban annyival hosszabb élettartamú vagy kisebb energiafelhasználású. Amennyiben nincs a termék az előállító által beárazva, bárki bármelyik terméket választhatja, így a vásárlással adott pontok alapján kerül rangsorolásra a termék. A hosszabb élettartamú berendezéseket a vevő folyamatosan és nyilvánosan értékeli a hiba előfordulása, a javítás minősége, a régi készülék visszavétele és újrahasznosítása alapján automatikusan, így rangsorolva közvetlenül a terméket, és ezzel tájékoztatva nyilvánosan a közösséget a termék megfelelőségéről.

Fentiek alapján normalizálódik a termelés volumene a minőség folyamatos javulásával párhuzamosan, és a gyártás az egyre tartósabb és színvonalasabb termékek előállítására törekszik. Mindez a környezet károsításának csökkenésével jár a gondosabb előállítással és a kevesebb hulladék keletkezésével.

A gyártók diverzifikálása is fontos ahelyett, hogy óriás vállalatok jöjjenek létre egy-egy termék előállításához. A helyi régiós gyártók előnyt kell, hogy élvezzenek a multikkal szemben, helyben biztosítva a munkahelyek mellett az előállításhoz szükséges energiát és nyersanyagot is. Bár a szétaprózódás nem mindig a gazdaságosabb előállítást segíti, a különféle előállítási módok a helyi lehetőségek függvényében versenyhelyzetet teremtenek, és ezzel tudják kiküszöbölni a felhasználók a nagyvállalatok dominanciáját és a gazdasági függőséget.