Örülne, ha életét nem befolyásolnák a kormányzat által hozott, önre nézve hátrányos vagy káros előírások, amik a helyi közösség érdekeivel is szemben állnak?

Bánná, ha az államnak fizetendő adók helyett a helyi közösség többségi érdekének érvényesüléséért kellene kizárólag a foglalkozása mellett tevékenykednie?

Ön mindent megtenne ezért?

Egy kormány a polgárok által megválasztott pártok képviselőiből áll össze a legerősebb pártok által meghatározott ideológiák dominanciájával. Az így összeálló kormány döntéshozóit az őket delegáló pártok folyamatosan befolyásolják és a saját érdekeik szerint irányítják. Nem hozhatnak döntést a pártjukkal való egyeztetés nélkül, és a párt akaratától még eltérő vélemény vagy elképzelés esetén sem térhetnek el.

Az aktuális kormánynak az adott közösség vezetése és irányítása, a szomszédos régiókkal való kapcsolatokban a helyi érdekek képviselete lenne a feladata. Mindezen feladatokat olyan gyarló személyekre bízza, akiket jelentkezésük alapján a közösség választott ezekre a posztokra. Rajtuk múlik, hogy a közösség érdekeit érvényesítsék, azonban ezek az emberek a saját maguk által megállapított, és túlzottan magasra értékelt honoráriumuknak köszönhetően rendre eltávolodnak a közösségtől a személyes jólétük előtérbe helyezése miatt, és hamar elfelejtik a választói közösségük érdekeit. Hatalmas összegeket kasszíroznak be a pártjuk által ötletszerűen kivetett adók révén, és ennek elköltését saját és lobbistáik érdekei szem előtt tartásával teszik. Ennek a közösségtől való eltávolodásnak a megszüntetésére kell a közösség tagjainak a kezébe helyezni az irányítást úgy, hogy a többség akarata érvényesüljön. Semmi szükség gyarló közvetítő, lobbisták által befolyásolt személyekre ahhoz, hogy valóban a közösség irányítsa saját sorsát. Egy politikus döntését mindíg a pillanatnyi érdek befolyásolja, folyamatosan lavírozik a lehetőségek között, és a megválasztásakor tett ígéreteinek megvalósítását az aktuális hatalom érdekei hamar lehetetlenné teszik, még akkor is, ha az egyén nagyonis elszánt azok megvalósításában.

A mostani pártrendszer az embereket olyan választás elé állítja, aminek kétes az eredménye, hiszen hiába érzi úgy a polgár, hogy az adott párt által deklarált elvek és célok közel állnak az Ö érdekeihez, ez csak néhány területre igaz, többségében a megválasztott párt többségi érdeke dominál, azaz a hatalom megszerzése és kézben tartása, és ezáltal a vagyonosodás érdeke. Nem lehet egy pártra vagy koalícióra sem bízni az irányítást, főleg nem úgy, hogy az legalább négy évig kézben tartja a vezetést, hiszen egy cég sem tűri el sokáig azt a vezetőt, aki hibázik, hanem azt azonnal eltávolítja a döntésből és vezetésből, a hiba súlyának megfelelően lehetőleg minél hosszabb időre.

Persze ehhez az egyéneknek időt kell áldozniuk a véleményük nyilvánítására, a döntésre felkínált téma alaposabb megismerésére, tájékozódásra, de amennyiben az egyéneknek nem kell folyamatosan a pénzszerzéssel foglalkozniuk, hiszen az alapellátásuk biztosított, bőven lenne idejük és lehetőségük a tanulásra, a tájékozódásra, a művelődésre, és nem utolsó sorban a kikapcsolódásra, szórakozásra, a társadalmi kapcsolataik ápolására, a többiek véleményének megismerésére. Sokkal kevesebb a stressz, a depreszziós egyén, a kiegyensúlyozottabb életvitel nyugodt légkört eredményez minden területen, az emberi kapcsolatokban is. Nem lenne politikai viták miatti összetűzés, veszekedés, baráti kapcsolatok megszakadása. Egyetlen cél lenne, az egyén, és ezáltal a közösség kiteljesedése, de nem a vagyonosodás, hanem a tartós, kiegyensúlyozott és kiszámítható életvitel megteremtése érdekében.

Az állami berendezkedés, azaz a központi hatalom lényege, hogy a kormányzat folyamatosan a megfelelő adóbevételek, ezáltal a közpénzek biztosítása érdekében alakítsa a törvényeket és rendeleteket, minek következtében a folyamatok időben teljességgel kiszámíthatatlanok. A versenyszférában az adóelkerülés dominál, a kiskapuk keresése a nagyobb jövedelem, és a nagyobb profit érdekében, ami ellen újabb és újabb törvények és előírások lesznek alkotva. Hatalmas apparátus kell az adók behajtásához, valamint az adóelkerülés felkutatásához is, ami teljességgel improduktív tevékenység, és tetemes erőforrásokat köt le, a közösségnek érdemleges haszna nélkül.

A pontrendszer esetében nincsenek adók, a közösség helyi tevékenységének eredményéből lesz fedezet a helyi többségi döntések alapján megvalósítandó beruházásokra, a közösség életkörülményeinek javítására, az arra rászorulók ellátására, valamint az elmaradottabb régiók támogatására is. Mindemellett az elmaradottabb régiókat az ottani fejlesztésekkel, munkahely teremtéssel kell támogatni, és ez megtehető bárhol, mivel a háborúk, terroristák és diktátorok kiiktatásával a környezetbe illeszkedő termelőeszköz és az ehhez szükséges infrastruktúra telepítésnek nincs kockázata, csakis haszna.

Az államapparátusban dolgozók a tapasztalt visszaéléseket nem tudják és nem is akarják nyilvánosságra hozni, mert félnek a retorziótól, a munkahelyük elvesztésétől, a személyük ellehetetlenítésétől, és ebben a kéz kezet mos elvén elhatalmasodó határtalan összefonódás is lehetetlenné teszi a kilépést ebből a rendszerből. Ennek következtében az egész hibás rendszernek kell megszűnnie, és a teljes nyilvánosság mellett a közösség többségi véleményezésére bízni az ügyek kezelését, a digitális technikára támaszkodva kiiktatni az egyszemélyi hivatalnokokat a döntéshozatalból. Az átláthatóság és nyilvánosság meghozza a bizalmat a közügyek irányításában, amit a közösség állandó felügyelete és többségi döntése is folyamatosan kontroll alatt tart.