Örülne, ha nem kellene élete során hátrányos megkülönböztetéssel vagy nem elfogadható viselkedéssel egyáltalán szembesülnie?

Bánná, ha a nyilvános és általánosan elfogadott viselkedési normák alapjában korlátoznák mások elnyomására vagy kihasználására törekvő magatartást, és az Önnek sérelmes viselkedés bejelentése esetén nem kellene retorziótól tartania?

Ön mindent megtenne érte?

Sokszor a valláshoz kapcsoljuk az erkölcs fogalmát, azonban ez manapság nem a tízparancsolat kategóriája, hanem az etikához, az általánosan elfogadott viselkedésformához áll közelebb. Az alapértékek vonatkozásában a másoknak kárt okozás elutasítása az elsőrendű, azaz a fizikailag megtestesülő gyilkolás, rablás, verés, erőszak, stb. kategóriákon felül a normális életvitelt negatívan befolyásoló mentális bántalmazások, mint például a lelki terror, a szándékos megtévesztés, valamint az üzleti életben önös érdekből történő zsarolás, kihasználás, valamint általánosan a biztonságérzetet csökkentő ráhatás a megakadályozandó. Mindaddíg, amíg a pénz és a tulajdon az egyetemes értékmérő, addíg ez nem is lesz másként, mert az emberi természetet ősidők óta a mások fölé emelkedés vágya jellemzi. Manapság ezt sajnos a pénzzel azonosítjuk, a vagyon adja a rangot, ezért mindenki a saját gazdagodása érdekében él, mindenáron az elérhető legnagyobb anyagi haszon megszerzése érdekében tevékenykedik, akár ezzel másoknak okozott súlyos károk árán is, nem törődve annak következményeivel. Az emberi mohóság hajtja a tehetősebbeket is a még nagyobb gazdagság elérésére, és nincs határ, mert ezt a jelenlegi gazdasági berendezkedés, azaz a kapitalista haszonszerzés maximalizálása, valamint a jogi háttér is lehetővé teszi. Ez egyfajta világméretű kapitali társasjáték, amit mindenki örömmel játszik, és néha hatalmasat bukik, például egy nem várt tőzsdei mélypont, egy cég hibás gazdálkodása, vagy egy valuta árfolyam hirtelen zuhanása miatt.

Lényeges etikai kérdés a gyengébbek, azaz a gyerekek és nők megbecsülése is, hiszen sok esetben kizsákmányolásuk eredményezi a nagyobb hasznot, az erősebbek büntetlen gazdagodását. Nem megengedhető a tudatlanság vagy tájékozatlanság miatti kihasználás mentálisan és fizikailag sem, és ezt csak a teljes nyilvánosság tudja biztosítani. A régóta – az erősebbek által – hangoztatott elv, miszerint a nagy hal megeszi a kis halat, a kihasználás önigazolása, amitől csak nő a társadalom szétválása, a szemben álló érdekek egyre nagyobb mértékű eltávolodása. A mindenáron egymás fölé emelkedés eszméjével szemben az egymást segítő magatartást kell előtérbe helyezni, mert az önös érdek érvényesítéséből a társadalom egésze nem emelkedik magasabb szintre, hanem megreked a barbár harc és erőszak szintjén.

Nem gondolják az egyének, hogy az önző viselkedésükkel mutatott példa rájuk is visszahat, hiszen egy nem várt pillanatban velük is ugyanúgy elbánnak a nála erősebbek, mint ahogy Ő bánt el egy üzleti riválisával, vagy ahogy kihasznált egy naív, tájékozatlan gyereket vagy dolgozót. Ez egy öngerjesztő folyamat, mert az emberi gyarlóság a sérelmet elszenvedőt arra készteti, hogy Ő is ügyeskedjen, túljárjon a másik eszén, és bosszút álljon az elkövetőn. Frázis, hogy a saját viselkedésünk határozza meg, hogy mások hogyan viselkednek velünk szemben. Úgy kell viselkednünk, ahogy hasonló helyzetben azt másoktól elvárnánk. Ez lenne a példamutatás. Sajnos ezt jelenlegi vezetőinktől sem kapjuk meg, sőt, egyre gátlástalanabbul törekszenek a szabad rablásra, mindezt az általuk hozott törvényekkel szentesítve.

A napjainkban elhatalmasodott harácsolás ellen nehéz fellépni, hiszen az jobb életkörülményeket biztosít számunkra, és anyagias világunkban sokszor előnyt is jelent. Egy élhetőbb világ létrehozásához a magántulajdon megszüntetésével, és helyette a javak ideiglenes használatba adásával kell fellépni. Tulajdon híján nincs rablás, nincs háború, egy cégnek sincs a tőzsde vagy üzleti haszon és várható osztalék alapján számított értéke, kizárólag a közérdeknek megfelelő termelőeszköz használat jelent értéket, és nem a befektetői várható profit. Az egyének nem az önös érdekeik eléréséért, hanem a közösségnek végzett hasznos tevékenységért kapott, pénz helyett nyilvános pontozásos honoráriumért tevékenykednek. Ebben az esetben a tevékenységért kapott ösztönző jutalom kizárólag a közösség által elfogadott hasznos és önzetlen, természettudatos és példamutató magatartás pontozással történő elismerése. Az egyén előbbrejutását ekkor a közösség által elfogadott erkölcsös és példamutató magatartás, a tevékenységével való megelégedés biztosítja. A termelő eszközök köztulajdonban vannak, nincsenek befektetők, tulajdonosok, a létrehozott javakat pedig a felhasználók értékelik közvetlenül a termékek használatba vételével, így elismerve annak megfelelőségét. Ekkor a termelőeszköz egy személy vagy csoport használatára bízott dolog, amit a közösség hasznára kell kötelezően üzemeltetni. Tehát a meghatározó a közösség érdeke. Minden tevékenységet ennek, valamint a környezet megóvásának figyelembe vételével kell mérni, nincs egyéb, bonyolult törvényi szabályozás, pl. a termék megfelelőségének igazolása az etalon önkényes módosítgatásával, és ügyvédi csűrés-csavarás pl. más vagyonának megszerzése érdekében. Az etikus viselkedés az üzleti életben jelenleg nagyon nehéz, hiszen a példák sokasága mutatja, hogy a mindenáron tulajdonhoz és haszonhoz jutás kényszere a még meglévő erkölcsi gátlásokat is lerombolja, és ezt sajnos a jogszabályi környezet is elősegíti.

A nyilvánossággal együtt jár a személyes felelősség vállalása is, hiszen egy rossz döntéssel okozott kár előfordulását a felelős kellő mértékű szankcionálásával, szükség esetén a döntési pozíciótól való megfosztással lehet csökkenteni, és ezzel nem kell megvárni az illető mandátumának lejártát, hanem az okozott kárral arányosan azonnali intézkedést hozhat az érintett közösség, legyen az egy cégen belüli, cégek vagy régiók közötti érdekeket sértő hibás döntés eredménye.

Az erkölcsös és példamutató magatartást a családban kell elsősorban érvényesíteni, az utódoknak tudatosan átadni, és természetesen az oktatásban is ennek alapján kell a fiatalokat ránevelni, hogy ne gátlástalan hiénákat, hanem nyugodt, kiegyensúlyozott, és a közösség és a természet érdekeit szem előtt tartó önzetlen egyéneket neveljünk a jövőnek. A nyilvánosság a család életét is közszemlére teheti, de nem a mostani, önfényező facebook-os módon, hanem a családban és környezetükben élők egymásról alkotott véleménye alapján, tehát amennyiben egy agresszív, nárcisztikus és önző jellemet rajzolnak valakiről a családon belül, úgy annak nyilvánosságra kerülésével az illetőnek át kell alakítania életmódját, hogy az általánosan elfogadott erkölcsi és értéknormáknak a közösség megelégedésére meg tudjon felelni. Ha mégsem sikerül neki a beilleszkedés, úgy az a pontozási megítélésében negatívan fog érvényesülni, és előbb-utóbb tudomásul kell vennie a közösság által nem elfogadott életviteli módja változtatásának szükségességét.

A pénz helyetti pontrendszerben a másoknak kárt okozó etikátlan tevékenységgel a közösség nem tetszését vagy haragját vívja ki az egyén vagy a cég, ami természetesen a teljes nyilvánosság miatt közértékelésre kerül. Nem a bírók vagy ügyvédek, hanem közvetlenül a közösség ítéli meg a szankció mértékét, azaz pontlevonást vagy a termelőeszköz elvételét. Az egyén vagy cég nyilvános adatlapján feltüntetett helytelen cselekedetek sora közügyektől eltiltást, pontozás nélküli környezetregeneráló közmunkát, legrosszabb esetben állandó felügyelet alatti kényszermunkát követel jóvátételre.

Tehát a szemléletmód előnyös változását a nyilvánosság, a közösség általi közvetlen és azonnali értékelés idézi elő automatikusan, nincs szükség jogi vagy más előírásokon alapuló szabályozásra, és főleg nincs szükség apparátusra a szabályok megsértőinek felkutatására, a velük szembeni szankcionálás hivatali egyszemélyi döntések általi megítélésére, majd végrehajátására. Az általánosan elfogadott egyetemes alapelveken kívül a helyi közösség erkölcsi normái moderálják az egyén illetve a cég megítélését közvetlenül. A pontrendszer bevezethető a politikai vezetők akaratától függetlenül, hiszen Ők ebben ellenérdekeltek. Az egyének közös szándéka alapján a jelenlegi pénzalapú rendszer mellett párhutzamosan elindítható az elfogadott erkölcsi normákon alapuló nyilvános értékelés kezdetben kisebb, majd egyre nagyobb közösségekben, ahol még közvetlen kapcsolatban vannak az egyének, így érvényesül az egymást segítő jószándék, önzetlen segítség a kitűzött közös cél elérésére, és nincs senkinek takargatni valója a nyilvános példamutatáshoz. Fontos, hogy a jelenlegi hatalmas gazdasági függőség és kitettség csökkenjen a helyi közösségek önellátásának fokozásával, ami az érintettek átgondolt és közösen meghatározott irányelveivel alakítható ki. Ennek köszönhetően a pénz szerepe fokozatosan visszaszorul, az egyének élete biztonságos és kiszámítható lesz, és az egyén értékét a közösség véleménye határozza meg.