Örülne, ha minden, az Önt, vagy közösségét érintő megállapodás annak megkötésekor záradékokkal együtt egyből nyilvánosságra kerülne?
Bánná, ha az Ön – egyébként teljesen legális és korrekt, leplezendő dolgoktól mentes – üzleti megállapodásai is nyilvánosságra kerülnének?
Ön mindent megtenne ezért?
A jelenlegi államapparátus a rengeteg hivatalon keresztül gyakorolja az irányítást, és ezzel együtt a hatalmat, mindezt úgy, hogy ezalatt a hivatal tevékenysége a közösség által ellenőrizhetetlenül, szinte ellenőrzés nélkül zajlik. A hivatal persze mindent szeretne megtudni a személyről, ehhez bevallásokat kér tőle, azonban annak valóságtartalmát csak alkalmi ellenőrzésekkel tudja esetleg kideríteni. Ezen vizsgálatokat is emberek végzik, így alkalom nyílik a vesztegetésre és korrupcióra az esetleges hibák vagy törvénysértések eltusolásához. Amennyiben minden adat, szerződés, megállapodás, egyezség – ami az egyének, és ezzel együtt a cégek pontszerzésével, vagy pontozásos forgalmával kapcsolatos – nyilvános, úgy nincs szükség eseti ellenőrzésekre, és a szerződő partnerek sem tudnak titkos pontforgalomban megállapodni. Ha nem lehet titkos záradékokkal extra ‘díjazáshoz’ azaz pontokhoz jutni, és nincs lehetőség a pontok ellenőrzés nélküli forgalmára, akkor nincs értelme a titkolódzásnak. Ezt az utat követve le lehet bontani a mindenki által károsnak tartott bürokráciát és a hozzá szorosan kapcsolódó korrupciót is.
A közbeszerzések hivatalnoki elbírálása is öncélú, és mivel az ellenőrzéssel megbízott állami hivatalok szintúgy részesei a korrupciónak, nincs lehetőség a közpénzek elköltésének ellenőrzésére, a visszaélések szankcionálására. Egyedüli gyógyszer a teljes nyilvánosság lenne, azonban ez a kormány, és az állami hivatali rendszerben dolgozó vezetők érdekeivel ellentétes, hiszen csak úgy ad lehetőséget a visszaélésekre, ha az titokban és az ellenőrzés kikerülésével folyik. A gyarló ember sajnos mindaddig visszaél a pozíciójával, amíg az orrára nem koppintanak, ennek köszönhetően nem lehet és nem is szabad csak az emberek erkölcsére apellálni. A jelenlegi hivatalok bizalomvesztése is ezt igazolja.
Ennek megváltoztatására mind a hivatalokat, mind az államapparátust meg kell szüntetni, az itt dolgozó hivatalnokokat más, a közösség szempontjából hasznos munkára kell készteteni. Nincs szükség ezen hivatalokra, ha létezik egy átfogó és egyszerű szabályozási rendszer, amit automatizmusokkal be lehet tartatni és nyomon követni, ami minden szepontból a közösség és az egyén érdekeit szolgálja. A közalkalmazottak díjazására fordított érték sokkal jelentősebb, mint a hivatal által kezelt újraelosztások értéke. A közellátások, így pl. a közvilágítás, vagy egyéb közműellátás szolgáltatója automatikusan a központi pont alapból vagy ezen felül az adott közösségtől vonná le az ellenérték-pontokat, viszont nem kellene szociális támogatást nyújtani senkinek, mivel az alapellátás mindenkinek járna. Nem kellene hivatalokat építeni, takarítani, felújítani, világítani, fűteni, karbantartani, irodaszerekkel ellátni. Mondhatjuk, hogy a munkahelyekre szükség van, azonban ezt a horribilis költséget az alanyi jogon járó alapellátásra fordítva az emberek biztonságban éreznék magukat, és mindenki olyan önkéntes, és a közösség számára hasznos munkát vállalhatna, amihez csak kedve van.
A nyilvánosság a visszaélések ellenszere, így bármely megállapodásban szereplő, a közösség vagy a környezet károsodását tartalmazó – mondhatni jogellenes vagy etikátlan, pozícióval visszaélő vagy jogtalan előnyt biztosító – részlet az érintett egyén vagy közösség bejelentése alapján hatályon kívül helyezhető, semmissé tehető, de ezt csak az érintett közösség többségi döntés alapján hozhatja meg. Mivel hosszútávon szabottak a termékek és szolgáltatások pontérték-árai, és nem lehet szó a minél nagyobb haszon megszerzéséről vagy üzleti verseny miatt a riválist ellehetetlenítő alulárazásról, a teljesítés a megrendelő jóváhagyásával kerül elfogadásra, így a pontozás is azonnal végbemegy. Egy egyszerű adás-vétel esetében is az áru vagy szolgáltatás átvételekor kerül automatikusan pontozásra a termék illetve a tevékenység.
Ez a nyilvánosság az emberek magánéletére, privát szférájára nem vonatkozik, azt mindaddig tiszteletben tartja, amíg az egyén viselkedése, vagy üzleti tevékenysége nem okoz kárt a közösségnek. Nem kell kéretlenül lehallgatni a mobiltelefonokat, megfigyelni az email forgalmat, vagy monitorozni az emberekkel való személyes kapcsolatokat. A zárt ajtók mögött zavartalanul élheti mindenki az életét mind addig, amíg a zárt ajtók mögött élő személyek közül bárki be nem jelent valami rendellenes, a személyét sértő magatartást, amit önállóan nem tud elhárítani vagy megoldani, és ezért kér segítséget a közösségtől. Például nehéz megoldani egy nárcisztikus viselkedéstől szenvedő egyén problémáját egy független külső szemlélőnek, azonban a jelenlegi hivatalnoki hozzáálláshoz képest előrelépés lenne a közösség előtt nyilvánosságra kerülő családi atrocitások szakértők általi kivizsgálása, amennyiben a vegzáló személyt elmarasztalja, és annak szégyenkezése a magatartása megváltoztatására nem készteti. Így talán nagyobb mértékben elkerülhető a családon belüli erőszak büntetlen terjedése a nyilvánosság és a közösség elítélő véleményezése alapján.
