Örülne, ha nem kellene hivatalokba járnia, és engedélyekre várakoznia?

Bánná, ha mindenki szabadon tevékenykedhetne, és az érintett közösség döntené el közvetlenül, hogy elfogadja-e azt a tevékenységet hasznosnak és folytathatónak?

Ön mindent megtenne érte?

A polgárok hétköznapjainak befolyásolására hosszú időn keresztül formálódó, számos ideológiai környezet által befolyásolt, sokrétű és szerteágazó, bonyolult központi jogrendszeri szabályozás lett kialakítva a mindenkori hatalom jogalkotói által egy jogi- és létbiztonságot nyújtó rendszer érdekében. Mindenki számára kötelező érvényű, de csűrhető – csavarható paragrafus halmaz, azaz jogi labirintus határozza meg életvitelünket. Mindennek ellenőrzésére és betartására hatalmas apparátust működtet az állam, ami hatalmas emberi erőforrást köt le, pedig a mai elektronikus digitális világban ezt sokkal egyszerűbben, a minden egyes tranzakcióról beérkező adatok algoritmusokkal és automatizmusokkal történő értékelése alapján – a kötelező nyilvánosság miatt – azonnal értékelhető, mérlegelhető, vagy szankcionálható lenne. Mindennek ellenére az irányító hatalom öncélúan az ezen túl részletes, túlbonyolított szabályok alól rendszeresen kibújik. Mindenféle jogászi és ügyvédi ügyeskedéssel, egyéb praktikákkal a magukra nézve pillanatnyilag nem elfogadható korlátozásokat rendszeresen felülírják, ennek lehetőségét a szabályok változtatásával rendszeresen ‘becsempészik’ az apróbetűs kiegészítő jogszabályi részekbe. Ezzel a maguk – közösség által jogosan kifogásolható – magatartását jogkövetőnek mondják ki, így adva maguknak felmentést az elkövetett szabálytalanságok jogsértése alól. Ez a magatartás cseppet sem példamutató, és ezért a hétköznapi ember is ki akar bújni a korlátok közül. Azért kerüli Ő is a nyilvánosságot, hogy hasonló ügyeskedéssel kisebb-nagyobb előnyhöz juthasson, kockáztatva ezzel a hatalom előtti lebukást.

Még ennél is sokkal nagyobb probléma, hogy az állam mindenbe bele akar szólni, mindent központilag akar irányítani, de ez a centralizáció az egyes közösségeknek kifejezetten hátrányos. Pedig a helyi közösségek sokkal jobban tudják, hogy náluk mire volna szükség, pláne, ha a közösség nyilvános honlapokon beszéli meg a reá tartozó problémák megoldási lehetőségét. Az optimális az lenne, ha a helyi közösségi problémák megoldását helyben döntenék el, és az ügyeket fontosságuk szerint rangsorolnák.

A jelenlegi központi irányító rendszer működtetéséhez szervezeteket hoztak létre a közösség életvitelének irányítására, azonban a hivatalok rendszerint csak megnehezítik az állampolgár életét. Ezekben a hivatalokban emberek kezébe adnak döntési lehetőséget, hogy a közösség szereplői az általuk szándékozott tevékenységeket milyen módon folytathassák, vagy a közösségben az arra rászorulókat hogyan és milyen mértékben támogassák. Mindez ráadásul a részrehajlás, korrupció és mutyik melegágya. Amennyiben bármilyen létesítés vagy gazdasági tevékenység megkezdése előtt a nyilvánosságra hozatallal mindenki tájékozódhatna a környezetében tervezett tevékenységről, akkor minden érintett azonnal és szabadon véleményt nyilváníthat ennek hasznosságáról, vagy káros következményeiről. Ebben a nyílt közösségi rendszerben nem lehetne úgy állami beruházást vagy ipari létesítményt telepíteni, üzletet nyitni vagy lakóházat építeni, hogy az a régió többségi véleményével ütközne. Csak olyan fejlesztés lenne megvalósítható, amelyet az adott közösség többsége elfogadott.

Egyszerűen nincs szükség egy ilyen fajta központi államigazgatásra, ha a közösség tagjai hajlandók a környezetük és életvitelük megóvása érdekében minden egyes döntést befolyásolni, az evvel kapcsolatos akaratukat kinyilvánítani, a közösségi oldalakon ezt megvitatni, és többségi döntést hozni. A polgárok jelenleg – mivel nincs közvetlen beleszólásuk a környezetüket érintő döntésekbe – sajnos egyre kevesebbet foglalkoznak a közügyekkel. Azonban ez lényegesen megváltozhat, ha egy nyilvános párbeszédben részt vehetnek, és ezáltal érzik, hogy befolyásolni tudják közvetlenül az őket érintő döntéseket és azok következményeit.

Az így meghatároztott feladatok megvalósításához szükséges forrásokat illetve pontokat természetesen a helyi közösség egyéneitől és gazdasági szereplőitől származóan kell biztosítani, és amennyiben ez nem elegendő, akkor lehet a tágabb környezet hasonló igényeiből fakadóan ezt beszerezni.

Általános érvényú alapszabályok meghatározása mellett nincs szükség túlbonyolított jogszabályozásra. Egyértelműen a közösségnek alapvető érdeke, hogy fellépjen mindenféle károkozás ellen, és védje a meglévő forrásokat, legyen az élő, vagy tárgyi érték. A sérelmek elszenvedőinek bejelentései alapján a közösség többségi vélemény alkotásával – hasonlóan a bírósági esküdtekhez – eldöntheti, hogy a sérelemet kinek a javára orvolsolja. Ezekkel a precedensekkel a régió közvetlenül szabályozhatja az általa helyesnek tartott magatartást.

Ezen kisebb közösségekből felépülő régiók és a régiók önszántukból társulásából létrejövő övezetek alkotják a hasonló érdekű területek összekapcsolódását. Felesleges mesterséges országhatárokat húzni az egyes övezetek elválasztására, az összetartozást ez a szerveződés az ott élők akarata szerint jobban tudja követni. Nem utolsó sorban az ilyen szerveződés a helyi gazdasági érdekeket is jobban tudja érvényesíteni, és ki tudja a küszöbölni a nem kívánatos befolyást a dominanciára törekvő államok és multinacionális cégek felől.