Örülne, ha nem kellene lépten nyomon az országok és népcsoportok között feszülő erőszaktól, és emiatt kirobbant fegyveres konfliktusoktól tartania?

Bánná, ha a fegyverkezésre fordított kiadások helyett a föld kimerülő erőforrásainak helyettesítésére, pótlására biztosítanák azt?

Ön mindent megtenne érte?

A kizárólagos tulajdon megszerzése az emberi gyarlóság és mohóság miatt ősidők óta létezik és a mértéke határtalan, azonban ha senkinek nincs kizárólagos tulajdona, tehát nem kerül az eszköz az egyén vagy cég jogilag meghatározott hatalmába, azaz ha nem veheti öncélúan használatba az eszközt a közösség felügyeletét kizárva, akkor felesleges erőszakot vagy gazdasági erőfölényt alkalmazni az adott eszköz (ingó és ingatlan, földterület, gyár, cég, ország, stb.) megszerzésére, akkor nem jöhetnek létre birodalom építési törekvések. A köztulajdonban maradó termelőeszközöket ‘bérlő’ használónak kötelessége a közösség érdekében tevékenykedni, mert ha nem így tesznek, akkor a közösség a többségi szavazati jogán megvonja tőle a használatot, és azonnal másra ruházza azt. A nyilvánosság miatt a használati jog megszerzése érdekében történő különféle trükközések is kizártak, mert a közösség érdekeit, vagy a környezetvédelmet és annak regenerálását sértő magatartások azonnal jelzésre, és szankcionálásra kerülnek.

Amennyiben egy agresszor vagy egy terrorista csoport háborút indítva megtámad egy régiót abban a reményben, hogy fegyverrel megszerzi az erőforrásokat, megfélemlíti az ottani egyéneket, ráadásul munkára kényszeríti úgy, hogy a szabad akaratuk érvényesítése, a nyugodt életvitelük és megélhetésük nincs biztosítva, abban az esetben csak az egységes közösségi engedetlenség győzhet a nyilvánosság eszközével karöltve. Ekkor a terrorizmust elutasító belső és külső régiós környezet az agresszor által elbitorolt cég termékeit elutasítja, így a régió elszigetelődik. Persze kialakulhat egy helyi rabszolgatartó rendszer, ahol az egyének elvándorlását is megakadályozzák, azonban egy elszigetelt belterjes gazdaság manapság nehezen áll meg a saját lábán, kénytelen a termékeivel kereskedni a szükségletei beszerzéséhez, ami a régiós szankciók miatt akadályozott. Ezáltal lehetetlenül el egy erőszakkal létrehozott autokrácia, amit nem erőszakkal, forradalommal, fegyverekkel és áldozatokkal győznek le, hanem a környezet közösségi akarata szerint kényszerítik az általánosan elfogadott magatartásformák betartására. Az elnyomás és rombolás már nem működhet büntetlenül, a közösségeknek összefogással kell fejlődniük, egymást segíteniük, az élhetőbb környezet kialakítása és fenntartása, így a háborúk megakadályozása érdekében.

Belegondolni is szédítő, hogy mekkora erőforrásokat köt le a tulajdonlás megszerzésére, és megtartására – megvédésére fordított tevékenység, nem beszélve arról, hogy a háború különösen az érintett személyeket, valamint a már létrehozott javakat részben vagy egészben elpusztítja. Ezért kell a pontrendszert bevezetni, ahol az alapelvekkel ellentétes, tehát az életvédelmet megszegő, vagy kárt okozó megengedhetetlen magatartás azonnali szankcionálásra az az.levonásra

Manapság sokszor a választott vezetők idézik elő szánt szándékkal a háborúkat, pl. az adott területen addig békességben élők közötti feszültség mesterséges gerjesztésével, csak azért, hogy az adott térségben ők legyenek a domináns uralkodók, az ‘oszd meg és uralkodj’ ősi elve alapján, természetesen a saját hasznuk érdekében.

A történelemben láttuk, hogy az erőszakkal létrehozott birodalmak előbb – utóbb széthullanak, mert az elnyomott érintettek érdekeinek sérelme folyamatosan az elnyomó ellen dolgozik, végül megdönti azt. A nyilvánosság, és a folyamatos közösségi és környezetvédelmi érdekérvényesítés megfelelő keretek között tartja a termelési folyamatokat.

Mindennek bekövetkezéséhez a tulajdont nyilvántartó lapokon a tulajdon helyett a dolgot pillanatnyilag használót kell rögzíteni. Amennyiben a használat eredménye nem okoz a közösség többségének megfelelő eredményt, vagy a közösség érdekeit jelentősen sérti, a dolgot pillanatnyilag használót le kell cserélni. Olyan ez, mint egy cég vezetése, ahol a vezetőket a hibás döntéseik miatt késedelem nélkül lecserélik, és hiába van az egyénnek befolyásos pártfogója, aki az illető alkalmatlansága esetén is pozícióban tartaná, nem tudja ezt érvényesíteni a nyilvánosság és a közösség azonnali visszajelzése ellenében. A befolyásos pártfogó a közösség érdekeivel szemben nem rúghat labdába, mert nincs is hatalma a közösséggel szemben. Ezért kell kiiktatni az embert a döntéshozó pozíciókból, mert a kontroll nélküli hatalom megzavarja az erkölcsi normákat is.

Ezen célok eléréséhez a tulajdoni lapokon szereplő használók nem megfelelő, a közösség vagy a természetvédelem érdekeit sértő tevékenysége esetén a használati jogot haladéktalanul másra kell átruházni. Hiába került pl. egy cég egy tehetős, vagy bankkölcsönnel rendelkező egyén tulajdonába, az mostantól csak a cég jól működtetéséért felel, nem pedig az egyetemesen tiltott haszonszerzés miatt használja azt. Felmerül a kérdés, hogy akkor mi fogja hajtani, ösztönözni az egyént és a céget a fejlesztésre, vagy a jobb technológiára, jobb szervezésre, de a válasz a pontrendszerben található: a közösség érdekében tevékenykedő, a közösség és a termékeket használók visszajelzése szerint megbecsült cég, ezen keresztül az egyes közreműködő személyek több pontszámot kapnak, mint a környezetszennyező cégek, vagy a lusta, lézengő proletárok, akik csak a mának élnek.

Tehát így a háborúk elvesztik funkciójukat, nem lesz a termőföld a szomszédos földesuraké, nem lesz a jól termelő régió a szomszéd országhoz csatolva, nem tudja átvenni a hatalmat és az irányítást egy diktátor, mert nem rendelkezhet az elfoglalt javakkal, azokat mindíg a helyi közösségi többség fogja irányítani, a termelőeszközöket használatba adni, és megfelelő termelés és értékesítés esetén a kapott pontszámokkal elsősorban helyben gazdálkodni.

Mivel egy régióban az ott élő közösség dominál és határozza meg az életvitelt és a gazdasági tevékenységeket, nincs szükség országhatárok kijelölésére sem, mert nem az ország kormánya határozza meg a működés kereteit, és nem az kapja a kivetett adókat újraelosztásra (lenyúlásra), mivel nincsenek adók, a helyi közösség dönti el, hogy az általuk megtermelt többlet pontokat mire fordítja, milyen helyi, vagy máshol elindított fejlesztéseket finanszíroz belőle.

A nyilvánosság és a pontrendszer kizárólag az internet teljes kikapcsolásával lenne akadályozható, azonban a digitális üzemvitelt nem egy központi szolgáltató, hanem sok kis régiós rendszer biztosítja, így azt nehéz kiiktatni. Egyébként sem lenne ez célszerű, mert ekkor a társadalom visszalép a középkorba, ami a régi rendszer hatalmi és banki szereplőinek sem kedvező. Az egyes nyilvános adatbankok elérésének korlátozásával sem lehet a háború által uralmat elérni, mert azok folyamatos adatgyűjtésének lekérdezési lehetősége nélkül a gazdasági tevékenységeket lehetetlen szabályozni, és a kommunikáció nélkül teljes káoszba süllyed a rendszer.