Örülne, ha sérelmét vagy kárát okozó tett vagy tevékenység megszüntetésére nem kellene helyhatósághoz, bírósághoz és ügyvédekhez fordulnia, hosszú ideig elhúzódó vitákban, pereskedésekben emésztődnie?

Bánná, ha egyszerű tényrögzítéses nyilvános bejelentése alapján rögtön döntést hoznának ügyében?

Ön mindent megtenne ezért?

Az egyetemesen elfogadott magatartásnormák betartásának ellenőrzése a teljeskörű nyilvánosságon, a beszerzési tranzakciók és kamerarendszeri adatok rögzítésén alapul. Amennyiben az elszenvedő fél a sérelmét az erre létrehozott digitális felületen jelzi, a digitális nyomok visszafejtésével fellelhető a kárt okozó egyén, cég vagy szervezet, aki kártérítésre köteles. Az elkövető adatlapján a sérelmezett magatartás az ott szereplő többi, ellene felhozott vádakkal összevetésre kerül. Amennyiben az elfogadhatatlan magatartás rendszeres, és túlsúlyba kerül az illető vagy cég közösségnek hasznos tevékenysége pontozásával szemben, úgy pontlevonással büntethető az elkövető, az adott cselekmény súlya szerint. A közösségnek nem megfelelő magatartás a kapcsolatos tevékenység betiltásához vezet, az adott dolog helytelen használatának megszüntetéséhez pedig az adott dolog másra ruházásával akadályozza meg a közösség a helytelenített tevékenység folytatását. A személyes szabadságjogaink feláldozása fentiek érdekében véleményem szerint nem nagy ár, hiszen amennyiben nem folytatunk olyan tevékenységet, ami a közösségnek ártalmas lenne, úgy nem kell félnünk a nyilvánosságtól, hiszen nincs takargatni valónk.

Természetesen amennyiben súlyos bűncselekményre kerülne sor, és senki sem jelzi azt bármilyen okból, a nyilvános adatokban történt, statisztikailag váratlan vagy rendkívüli esemény ezt jelzi. Például egy gyilkosság miatt az adott személy aktivitásának megszűnése felhívja a figyelmet a rendkívüli változásra, amit felülvizsgálnak az erre hivatott eszközök (kamerarendszer, egészségállapoti előzmények, életviteli kapcsolatok, stb.) felhasználásával, elsősorban digitális elemzésnek alávetve, az emberi tényező maximális kiiktatásával. Az életvitel hirtelen megszűnése, vagy a pontozásos rendszerből történő hiányzás vizsgálatot von maga után, aminek eredménye alapján kell a hibát előidéző okok forrását megtalálni, a felelősöket szankcionálni.

Ha például egy számunkra kedves ékszert lopnának el tőlünk, ami a nyilvánosság alapján a mi használatunkban van nyilvántartva, akkor azt a tolvaj eladni nem tudja. Tehát nem tud anyagi előnyt szerezni abból, legfeljebb a fiókjába teheti, és gyönyörködhet benne addíg, amíg a személyek mozgását figyelő rendszer miatt le nem bukik, és felelősségre nem lesz vonva, és nyilvánosan szankcionálva. A személyek nyilvános adatlapjai bárki számára elérhetőek, ezért senki sem kockáztatná, hogy erre a lapra ilyen, a jövőjét jelentősen befolyásoló káros bejegyzések kerüljenek. Az orgazdák sem tudnának megélni, mivel egy titkolni próbált, nem pontozásos alapú vásárlással vagy eladással (pl. árucserével) a nyilvánosság alapján könnyen lebukhatnak, és a vevőik sem kockáztatnák, hogy a nem legálisan, nem a nyilvános pontjaikból ‘vásárolt’ árut nem tudják a saját használatukba vétetni hivatalosan.

A biztonság nem csak a bűnözés megakadályozásával válik tartósan elérhetővé, hanem a közlekedés korszerűsítésével is. Amint kitesszük a lábunkat a lakóházunkból, a közutak jelenlegi felszíni rohanó forgalma, látványa, szaga és hangja nyomasztóan hat ránk, de kénytelenek vagyunk erre hagyatkozni, mert egyelőre nincs más lehetőségünk. Abban a pillanatban, amint létrejön egy felszín alatti, elsősorban kisméretű áruszállító rendszer, ami ráadásul háztól házig, tehát a csomag feladójától közvetlenül a címzettig továbbítja az árút, a felszíni forgalom jelentősen csökkenne. Erre mutat példát a csővasút szabadalmam, amely többszintű föld alatti csőrendszerben, levegővel áramoltatott önlebegtető kapszulákkal oldja meg elsősorban a teherszállítást, azonban alkalmas személyszállításra is (lásd: http://www.tube-train.com).

Lényeges kérdés még az épített környezetünkben létezésünk biztonsága is, ahol a biztonságos használat tartós fenntartása, a természeti károk, elsősorban a tűz elleni védekezés, de az árvizek, földcsuszamlások, földrengések káros hatásainak elkerülése létfontosságú. Ennek tudatában a digitális korhoz igazodó technológiákat, előrejelző rendszereket kell ezen káresemények megakadályozásához fejleszteni. A tűzjelzők és automata oltóberendezések egyelőre költségesek kisebb létesítményekbe, pl. lakásokba való telepítéshez, de a meteorológiai előrejelzések pontossága egyre jobb, ezáltal a várható káreseményekre is hamarabb fel lehet készülni. Azt szoktam mondani, hogy inkább a károk megelőzésére kell törekedni, intézkedéseket hozni, mint a bekövetkezett kárt elszenvedni. Mindezek ellenére elkerülhetetlen, hogy az ilyen károknak jobban kitett területeken az ingatlan létesítést megakadályozzuk. A már bekövetkezett károkat nem az üzleti alapon profitérdekelt biztosítókkal kell fedeztetni, amik közel sem szokták fedezni a helyreállítást vagy az újjáépítést, hanem a közösségnek kell a bajbajutottak segítségére sietni ellátással és munkával.

Fenti célok elérése érdekében a teljes nyilvánosságra kell törekedni. Bár a jelenleg hatalmon lévők árgus szemmel keresik a rendszer ellen fellépőket, – joggal lehet félni a mobiltelefonos nyomkövetéstől és a lehallgatástól – , ennek ellenére törekedni kell az olyan rendszerek elterjedésére, mint pl. a videó- és beléptető rendszerek, amik által az egyének mozgása visszakövethető bűncselekmény elkövetésekor. A teljes nyilvánosság a személyiségi jogok csorbulásával még akkor is jobb, mint a rejtve maradó bűnözés, hiszen aki nem a közösség érdeke ellen tesz, hanem annak előbbrejutásáért, az a hatalommal szemben is felléphet, pláne, ha nagyobb közösség áll mellette.