Örülne, ha nem kellene életviteléhez folyamatosan a költségkeretei szerinti korlátokra figyelnie, mert az alapvető élelmiszereket és szolgáltatásokat alapjogon bármikor beszerezhetné, igénybe vehetné?

Bánná, ha a munkájáért kapott díjazási pontjainak számát alapjában egy, a közösség által felállított általános tevékenységi érték-rangsor határozná meg, valamint a munkakörnyezetében dolgozók Önről alkotott véleménye, és az Ön közösség általi elfogadottsága, megelégedettsége is befolyásolná?

Ön mindent megtenne ezért?

Az emberek értékelésénél nem az általuk gyűjtött, vagy örökölt vagyont, hanem a közösség számára hajtott (nem pénzbeni) hasznot kell számításba venni. A vagyon a látszólagos személyi biztonság érdekében felhalmozott tartalékok miatt keletkezik, amire a feltétel nélküli alapellátás esetében nem lenne szükség. Ez mindaddíg biztosított az egyén számára, amíg a közösségnek hasznára van, dolgozik, tanul, időskorú vagy egyébként munkára alkalmatlan. Az alapellátáson felüli igények kielégítésére a jobb teljesítménnyel, elismertséggel, vagy a nagyobb felelősséget igénylő munkaköröknél szerezhető plusz pont, így a munkahelyi előrejutás képzéssel vagy gyakorlat szerzésével biztosítható. A közösségnek kárt okozó személy ezzel szemben pontlevonással, az alapellátáshoz való jog csökkentésével vagy megvonásával szankcionálható.

A pontrendszer nem teszi lehetővé a pontok pénzbeni vagy egyéb módon történő megvásárlását, az kizárólag a nyilvános adatok automatikus gépi összesítése alapján szerezhető, és a rendszer a mesterséges beavatkozás lehetőségét is teljes mértékben kizárja. A pontok elsősorban a közösségnek nyújtott haszon alapján járnak a létrehozott termék vagy szolgáltatás igénybe vevőjétől automatikusan levont pontokkal díjazva. A feltétel nélküli alapellátáshoz tartozó terméket vagy szolgáltatást a régiós központi pontozás díjazza a szolgáltatónak, a felhasználó pontjainak változatlanul hagyásával, de a tranzakció rögzítésével. A családi magánszférában történő viselkedés nincs központilag figyelve és pontozva, azt kizárólag a bántalmazott családtagok jelezhetik a nyilvántartás felé, amit többszöri, ismétlődő bejelentés alapján kivizsgálnak. A gyermekek vagy idős családtagok, munkaképtelenek eltartása plusz.pontokkal díjazott, amit szintén a központi pont alapból finanszíroz a közösség.

A pénz mint általános csereeszköz sajnos már nem tükrözi a valós, az áru előállításához befektetett nyersanyaggal és munkaerővel arányos értékeket, túlzottan az üzleti haszonszerzési érdekek, a pozíciók és az ügyeskedés általi hirtelen vagyonosodás, a banki és tőzsdei ügyletek a gyors gazdagodási lehetőségek érdekszférája felé torzították el azt. Ennek köszönhető, hogy ezekben a könnyebb pénzszerzéssel kecsegtető szektorokban és pozíciókban dolgozók sokkal magasabb jövedelemhez juthatnak, mint a közösség számára valóban hasznos, a mindennapi szükségleteiket kielégítő árukat előállítók. A pontrendszerben a közösség számára hasznos tevékenységek kerülnek pontozásra, nem az egyes öncélú érdekkörök valóságtól elrugaszkodott látszólagos és túlárazott tevékenysége, aminek hasznából nem a közösség tagjai, hanem csak az egyes üzleti partnerek vezetői részesülnek.

Az automatikusan megítélt pontok egy termék esetében a vevők mennyisége és értékelése, valamint a termék előállításának környezetre gyakorolt hatása alapján kerülnek megállapításra, természetesen a közösség által felállított általános tevékenységi érték-rangsor szerint súlyozva. Előnyt élveznek a környezetkímélőbben előállított egészséges élelmiszerek, a tartósabb fogyasztái cikkek, és hátrább soroltak a környezetet károsító élvezeti és luxuscikkek, aminek vásárlói a termék előállításában résztvevőkön kívül más, a környezet regenerálásában közerműködőket is extra pontozással kell díjazniuk. A közösség számára érdektelen tevékenységekkel, mivel nincs felhasználója, nem lehet pontokat szerezni. Ennek megfelelően nem elfogadott a közösség többségi véleménye alapján pl. egy sorozatosan hibás döntéseket halmozó vezető vagy képviselő, aki tevékenységével kárt okoz a közösségnek, vagy egy dolgozni tartósan nem hajlandó munkaképes egyén, aki kárt ugyan nem okoz, de a közösségnek hasznot sem hajt.

A díjazási érték-rangsor szerint a nehéz fizikai munka jobban jövedelmez, mint egy egyszerű irodai tevékenység, a mérnöki szellemi tevékenység hasonló az oktatói feladatok végzéséhez, az orvosok az ápolóknál vagy más egészségügyben dolgozó személynél magasabb kategóriába soroltak, de például a termelést irányító szakemberek is jobban lennének pontozva, mint a szalagmunkát végzők. A környezet regenerálásához a hulladék kezelés alapjában a terméket gyártó feladata a felesleges vagy hibás termék visszavételével és újrahasznosításával, amihez többlet munkaerőt kell alkalmazni, ugyanakkor nem kellene pénzügyi szakember, bróker, banki dolgozó, értékesítő, közgazdász, ügyvéd és más improduktív, digitalizálható tevékenységet végző munkaerő. A nyilvánosság miatt nincs szükség munkaügyisre sem, hiszen a dolgozó kollektíva dönt az új dolgozó befogadásáról vagy egy ott dolgozó eltávolításáról. Nincs bérelszámolás sem, nincsenek járulékok és adók, a feltétel nélküli alapellátásra, a közösség által elhatározott fejlesztésekre, a hátrányos helyzetűek és munkaképtelenek alapellátáson felüli részére automatikusan kerül a tevékenység során szerzett díjazásokból elkülönítésre a kívánt mértékű pontérték.

Az alapjogon járó ingyenes alapellátás miatt nincs nyugdíj sem, és az iskolás gyerekek ellátása is alapjogon valósul meg. Természetesen aki emellett munkát végez, pontokat kap érte a tevékenységnek megfelelően. Bár az eltartottaknál nincs közvetlen produktív haszna a közösségnek, azonban a gyerekek a jövőbe fektetett bizalmat, az öregek a tapasztalat átadásának biztosítását erősítik. A teljeskörű digitalizáció miatt nincsenek adminisztratív teendők, nem kell bevallásokat kitölteni, kérelmeket írni. Bármilyen tranzakció követhető, mint a jelenlegi kártyás fizetési rendszerben, de most pénz helyett pontok szerzéséért folyik az értékesítés. A kötelező nyilvánosság hatására a statisztikai adatok bármikor lekérdezhetők, az egyes személyek tevékenysége és díjazottsága pedig folyamatosan nyomon követhető.

A pontozásos rendszerben a település közműveinek fejlesztésére, fenntartására és üzemeltetésére is keletkezik pontozás az infrastruktúrát igénybe vevő cégek és lakosok értékesítésből származó pontjaik részbeni elkülönítése által. Az egyes (nyilvános) értékesítési tranzakciók létrejötte során a pontok automatikusan szétosztásra kerülnek a szolgáltató személy vagy cég és a közösségi pontalap között. Az így szerzett pontok a terméket előállító cégeknél a termeléshez szükséges nyersanyagok, fenntartási és üzemeltetési rezsi költségek mellett az ott dolgozók pontozására, illetve a cégben dolgozók közössége által meghatározott mértékű, az ottani körülmények fejlesztésére fordítandó igények fedezete között kerül elosztásra. Hasonlóképpen kerül pontozásra a helyi egészségügyi és oktatási rendszer is. A teljes nyilvánosság miatt a rendfenntartásra és hadiiparra sokkal kevesebb pontot kell elkülöníteni, a katasztrófavédelem így sokkal inkább fenntartható, de ennek igénybevétele a megelégedett segítségkérőktől is pontokat hozhat.

Egy feltaláló a termékét nem kell, hogy szabadalmaztassa, a nyilvánosság miatt azt bárki kamatoztathatja, de az abból származó értékesítési pontokból a feltalálónak automatikusan részesedés jár. Egy találmány megvalósítására befektető helyett bárki tevékenykedhet tetszése szerint, mert az ehhez szükséges erőforrásokat a közösség a fejlődés reményében, a közösség többségi döntése szerint rendelkezésre bocsájtja. Ennek köszönhetően az egyes közösségek közvetlenül részesülhetnek a fejlesztés eredményéből, és amennyiben a feltalált dolog mégsem tesz szert a közösség érdeklődésére, úgy nincs hasznosítás és díjazás sem. A hasznosításkor nem kell különféle trükközésekkel ügyeskedni a szabadalom bejelentőjének kikerülésére, a szabadalom költségmentes megszerzéséért, nem kell ügyvédekkel és bírósággal harcolni az érdekekért és jogokért, azt a feltaláló a nyilvánosság által automatikusan pontszerzéssel kamatoztatja hasznosítás esetén.

A fenti közvetlen visszajelzések miatt a rendszer automatikusan korrigálja a közösség számára nem megfelelő tevékenységek működését, és eléri a nem megfelelő piaci magatartás megszüntetését. Nincs szükség vásárlói érdekvédelmi apparátus fenntartására, a panaszok rögtön nyilvánosságra kerülnek, és gyártói jóvátétel híján a cég pontlevonásos szankcionálásra kerül, amit egyik piaci résztvevő sem kockáztatna meg.

Ebben a rendszerben nincs inflációs spírál, mert nincs mesterségesen gerjesztett fogyasztási növekedési kényszer, amihez a jövedelmek folyamatos emelésére kellene törekedni, ezért a termelést hosszú távon kiszámítható keretek között lehet tartani. Egyfelől folyamatosan jelen van a fogyasztók igénye, ami legfeljebb a közösség létszámának változása miatt módosul, másfelől az ehhez rendelkezésre álló termelők várható feladata, amit a nyilvánosság alapján előre szét lehet automatikusan osztani, programozni, és az aktuálisan várható igényekhez igazítani. Ehhez nincs szükség minisztériumokra, elég a teljes nyilvánosság miatt rendelkezésre álló adatokat összesíteni, amihez csak egy megfelelően megírt számítógépes program kell. Az élelmiszer termelésben az időjárási kockázat miatt bizonyos tartalék képzéssel vagy távolabbi régiók üzleti kapcsolatával lehet a kiszámíthatóságot biztosítani.

A pontozásos rendszer lényege a közösség általi azonnali közvetlen visszajelzések összesítése, és a nyilvános eredmények szerinti automatikus díjazás mindenkinek a közösség érdekében tett erőfeszítései, így elért érdemei szerint. Ennek eléréséhez a jelenlegi pénzközpontú rendszer mellett el kell indítani ezt a közösség általi közvetlen, pontozáson alapuló díjazási módot, amivel a pénz szerepe egyre inkább háttérbe szorul, végül megszűnik, és létrejön egy igazságosabb díjazási rendszer, amiben a díjazó gyarló ember tényezőjét a közösség többségi véleménye váltja fel.