Örülne, ha a politikai vezetők hiábavaló környezetvédő ígéretei és fogadkozásai helyett közvetlenül az Ön, így az Ön közössége általi elfogadottság határozná meg a környezetében végzett tevékenységek folytathatóságát?

Bánná, ha a klímavédelem érdekében a közösségének többségi döntése szerint kellene életvitelét módosítani, aminek betartásáért jutalom pontozást is szerezhetne?

Ön mindent megtenne érte?

Amennyiben az emberek biztonságérzetéből indulunk ki, jelenleg nem érzékelhető számukra hatásosan a változó körülmények befolyása. A jólét és kényelem miatt nehezen vehetők rá életmód változtatásra. Amennyiben életvitelük és tevékenységük alapján közvetlen visszajelzést, azaz pontozást kapnának elfogadható vagy elutasítandó magatartásukról, a közösségi alapnormák szerinti értékelésük közvetlen, pontszerzésüket befolyásoló besorolásuk hatására kénytelenek lesznek mielőbb változtatni a nem megfelelő magatartásukon.

Számos tudós, tanár és szakértő kongatja régóta a vészharangot a klímaváltozás egyre rohamosabban közeledő, az életvitelünket hátrányosan befolyásoló kellemetlen hatásainak megérkezéséről, de a megoldást mindannyian csak az emberek lelkiismeretére való ráhatással, meggyőző propagandával képzelik elérni. Sajnos mindaddig, amig a dőzsölésnek nem szabunk határt, amíg vezetőinket nem érdekli a köznép sorsa, csak a saját önös üzleti érdekeik, saját túlélésük, addig nem lesz korlátja a mérhetetlen erőforrás-pazarlásnak. A pontrendszerben egy általános, a közösség többsége által elfogadott értékrend tartandó be, ahol az az egyén kap pontjutalmat, aki ennek megfelelően folytatja életvitelét. A fogyasztása automatikusan rögzítésre kerül a vásárlások során, így könnyen megállapítható, hogy a javak felhasználása elfogadható keretek között marad, avagy túlmegy minden határon. Tehát a dőzsölés pontlevonással jár, a szerénység pedig pontjutalmazással. A teljeskörű vásárlói nyilvánosság révén bárkiről megállapítható, hogy betartja-e a közösség által meghatározott életvitel-szintet, és ezt az önfényező facebook-rendszer helyett egy általános és független digitális nyilvántartás mutatja.

Az egyének életvitelén túl a cégek tudatos magatartása is pontozással van díjazva. A termékek előállításához felhasznált nyersanyagok vásárlásával és az ehhez alkalmazott munkaerő pontozásával szintén követhető a gyártás energiafelhasználása, környezettudatossága, tehát nem szükséges ennek megállapításához valamely hivatal vagy tanúsító szervezet közreműködése, amit ráadásul emberek készítenek, akik objektivitása könnyen befolyásolható. A minősítések rendszere az eddigi tapasztalatok szerint csak általános elismerést ad, illetve a szabályoknak megfelelést igazolja, és nem differenciál a jobb illetve rosszabb termelési eljárások között. Fennáll a veszélye, hogy a környezettudatosság szintén csak egy tanúsítás lesz, azonban a környezeti célok szerinti gyorsabb megfeleléshez a pontrendszer alapú azonnali minősítés elengedhetetlen. Csak ebben az esetben lesz differenciálva a természeti erőforrások jobb felhasználása és a károsanyag kibocsátása alapján egy cég, és az így szerzett pontozásos értékelés a cégek egymás közötti versengésére is ösztönöz.

Amennyiben egy, a környezetet a tudomány és technika mai állása szerint kényszerűségből jobban károsító, de szükséges tevékenységet végző cég szeretne elismerő pontozást kapni, akkor a káros tevékenysége mellett természetregeneráló tevékenységet is kell folytatnia, amivel egyensúlyba vagy pozitív irányba módosítja tevékenységét, annak értékelését. Ilyen tevékenység lehet a vízgazdálkodást segítő beruházások megvalósítása és üzemeltetése, a károsanyag kibocsátás csökkentésének megvalósítása, a hulladék újrahasznosítás végzése nem csak a saját tevékenysége által keletkezett, kötelezően visszaforgatandó hulladékok kapcsán. Így a nem saját tevékenységgel kapcsolatos pl. tájsebek gyógyítása, erdőtelepítés, víztisztítás, hulladékfeldolgozás, kutatás – fejlesztés, stb. végezhető.

Ez a pontozási rendszer nem csak cégek, hanem régiók között is versenyt generál, az ottani erőforrásokkal való környezetkímélő illetve regeneráló gazdálkodásra jó és átvehető példákat mutatva, amivel nemzetközi elismerést vívhat ki magának a környezettudatosságra törekvő közösség.

Hiába várjuk vezetőinktől a korlátozó szabályok meghozatalát, nekünk magunknak kell lépnünk az eredmény eléréséhez. Kezdetben a kisebb közösségünk többsége határozza meg a magunkra nézve kötelező korlátozások előírását, és ezt fokozatosan a kívánt mértékig lehet szigorítani a közösség tűrőképessége szerint. Nem várhatunk tovább, cselekedni kell, ha el akarjuk kerülni a hirtelen bekövetkező hiány, és az élhetetlen környezet ránk nehezedő sokkoló hatását.

A személyek jutalom-pontozása elsősorban a háztartásban és a közlekedésben felhasznált energiában elért megtakarítás, továbbá a pazarlásmentes élelmiszer fogyasztás eredménye. A gépek és berendezések, járművek gyakori cseréje pontlevonást eredményez, de ez csak akkor tartható, ha a tartós fogyasztási cikkek valóban tartósak lesznek, illetve egyszerűen javíthatók. A cégek energiafelhasználásának megtakarítása szintén egyszerűen mérhető, az üzemvitelre fordított kiadások az irodai eszközök és bútorok beszerzésének mennyiségével és gyakoriságával pl. létszámarányosan pontozható, az irodista létszám csökkentése pedig a mesterséges inteligenciával kiváltható rutinmunka bevezetésével tehető gazdaságosabbá. A termékhez felhasznált anyag és munkaerő a termék előállítási igényében jelenik meg, ami a pontozásos összehasonlító termékrangsor alapja, de a fogyasztók közvetlenül is díjaznak a vásárlással, valamint az előforduló hibák sűrüségének illetve azok javításának értékelésével. Az így kialakuló cég- és termék-rangsor versenyt generál a minél intenzívebben gazdaságos és környezetkímélő megoldások alkalmazására, és nem a haszonszerzés maximalizálása, a föld erőforrásainak minél intenzívebb kimerítése, hanem a közösség, a felhasználók érdekei szerinti, elfogadható tevékenységek ösztönzése valósul meg. Mindez kiterjeszthető nagyobb közösségek, régiók, országok méreteire is, hiszen a teljeskörű nyilvánosság miatt az adatok rendelkezésre állnak ezen rangsor összeállításához.

Ennek a közvetlen pontozásos értékelésnek köszönhetően érhető el a környezetvédelem céljainak mielőbbi megvalósulása, amihez nincs szükség bürokraták rendeletalkotására, túlbonyolított követelményrendszer kidolgozására, valamint betartásának ellenőrzésére. Nem szükséges adókat kivetni, hogy azt a központilag meghatározott területi környezetvédelmi feladatokra fordítsák. Sajnos ezek a közpénzek jelenleg sem alkalmasak erre a feladatra, a lobbisták és a korrupció jelen van, tehát nem biztos, hogy így az egyes régiók természet-regenerálási igényei kielégíthetők. A személyek érdektelensége csak a közvetlen közösségi nyilvános pontozásos értékelés hatására változhat meg.

Olyan digitális rendszert kell kialakítani, ami mindenki számára elérhető, de a környezetvédelmi besorolási pontozást és rangsort emberi beavatkozás nélkül kell összeállítani. Ehhez a mesterséges intelligencia alkalmas lehet, persze csak akkor, ha az algoritmusok nem tartalmaznak egyes adatokat elferdítő vagy figyelmen kívül hagyó rutinokat, szegregációra hajlamos befolyásolást. Különösen ki kell zárni a hekkelés lehetőségét, amihez nem egy központi adatbázist, hanem sok kisebb régiós elemzőpontot kell üzemben tartani, hogy az egyes önálló részegységek egymás közötti kommunikációjával, az adatok összevetésével könnyebben ki lehessen szürni egy esetleges befolyásolási kísérletet.