Örülne, ha környezetében könnyen elérhető munkahelyen dolgozhatna, és nem kellene naponta ingáznia a munkahelyére?

Bánná, ha a munkahelyekre elsősorban a helyi munkavállalók kerülnének be, és a munkaerő képzést is helyben oldanák meg?

Ön mindent megtenne ezért?

A migrációt elsősorban a biztonságérzet hiánya, és a jobb megélhetés reménye gerjeszti, ezt viszont a könnyebben megszerezhető, a látszólagos biztonságérzetet adó, minél nagyobb felhalmozott vagyon vágya okozza. A gazdagabb régiókban azért keresnek többet a jóléti munkavállalók, mert munkaerő hiány keletkezett, egyre kevesebbet akarnak dolgozni az egyre kényelmesebb egyének. Itt a fiatal munkaerő sem ösztönzött arra, hogy minél előbb, és minél aktívabb dolgozó legyen, hiszen a jólétben nincs kényszerítő körülmény erre. A szegényebb régiókban pedig nincs elegendő munkahely, mert bizonytalan a környezet a beruházásokra, munkahely teremtésre pl. polgárháborúk, felkelések, terrorizmus miatt. Itt a munkaerő túlkínálat szorítja le a díjazás mértékét, és ebben a fejletlen és bizonytalan környezetben csak alacsonyabb színvonalú, kisebb kockázatú termelési technológiákhoz keresnek munkaerőt. A feltétel nélküli alapellátás megadja a biztonságérzetet, hiszen nem kell extra juttatást adni egy jobb egészségügyi ellátásért, vagy egy jobb oktatási intézménybe kerülésért. Elegendő, ha az egyén hasznos tagja a közösségnek.

Ahhoz, hogy a munkahelyek a dolgozók lakóhelyeinek elérhető közelségében legyenek, a központosított gyártás munkahelyeit szét kell telepíteni, és minden telepnél azonos munkáért azonos javadalmazást (pontozást) kell biztosítani. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy amennyiben a helyi munkaerő drágább, akkor a gyárat áttelepítik oda, ahol lényegesen alacsonyabb a dolgozók igénye. A munkarerő ingázása azonban így sem szűntethető meg teljesen, hiszen a termelő üzemet sem lehet minden határon túl csökkenteni, ennek mértékéhez gazdasági megfontolás szükséges.

Az üzemek szétaprózásához a biztonságos és kiszámítható környezetre is szükség van, ahol nem dúlnak polgárháborúk, és a gazdasági és jogrend nincs kiszolgáltatva a helyi diktátorok kénye-kedvének. Az általam javasolt, más fejezetekben részletezett tulajdonjog megszüntetéssel párhuzamosan a birtokolt termelőeszközök határozatlan idejű használatba adásával folytatott termelésnél nincs lehetőség erőszakkal megszerezni egy termőterületet, nyersanyag lelőhelyet vagy termelőeszközt, üzemet. Annak gazdáját mindíg a helyi közösség többsége jelöli ki, a nem megfelelően működtetett termelést hamarosan más irányításába adja, a környezetre és a közösségre káros tevékenységet pedig azonnal beszünteti. A pontrendszerben nincs pénz, nem lehet profitot termelni, nem lehet a hasznot elvinni, a termelésnek a helyi érdekek szerint kell a helyi közösséget kiszolgálni. Ennek értelmében nem egy befektető dönt arról, hogy hova telepítse a gyárát, hanem a helyi közösség határozza el többségi döntéssel, hogy milyen üzemet vagy egyéb munkahelyet létesít. A telepítéshez az elsődleges szempont a helyi közösség érdeke és fejlődése, ehhez válogathat a szabadon telepíthető üzemek közül a helyi adottságok és a mesterséges intelligencia piaci szükségleti statisztikája figyelembe vételével, mert nincs a termelési technológia szabadalmi vagy egyéb oltalma, ami akadályozná ezt. Nincs védjegy, márkajel vagy egyéb privilegizált szimbólum a termelés kizárólagos végzéséhez, mert a kifejlesztett technológia közös tulajdon, ami szabadon felhasználható, hiszen a fejlesztő vagy feltaláló a közösségtől megkapta ezért a megbecsülését mutató pontokat. A termelés öncélú kisajátítása elutasított magatartás.

A munkavállalók a stabil, kiszámítható környezetben a helyi adottságokhoz igazodó, munkahely teremtő termelő beruházásokra számíthatnak, és ennek köszönhetően a régiók közötti gazdasági különbségek fokozatosan megszűnnek. Fontos kérdés a termékek szállításának gyors és gazdaságos volta is, hiszen a gazdaságosság szem előtt tartásával egy telepített üzem termelő kapacitásának kihasználtsága, ezzel együtt optimális energiafelhasználása elengedhetetlen. Az így előállított, helyben fel nem használható felesleget hatékonyan kell a termékre igényt tartó szomszédos régiókba juttatni. Ehhez megvalósítható a föld alatti csőhálózatban keringetett kisméretű szállító kapszulák rendszere, amivel a termékek közvetelnül a felhasználóhoz kerülnek (www.tube-pod-transport.com), tranzitraktárak, konténerszállítók, és kereskedelmi egységek kialakítása nélkül. Mindemellett az üzemi termelés széttelepítésével a felesleg terítése is kevesebb energiába kerül.

Megoldást jelent, amennyiben minden régióban szabadon, kockázat nélkül telepíthetőek az ottani körülményekre (pl. nyersanyag) illeszthető termelő egységek, így az ott élőknek nem kell elvándorolniuk, mert helyben kialakítható a munkahely mellett a megfelelő életkörülmény és biztonság. Ha azonos munkáért azonos pontbeli díjazás történik, bárhol is végezzék azt, akkor tehát felesleges elvándorolni a régióból. A különböző életkörülmények minősége kiegyenlítődik, hiszen a helyben megszerzett pontokból a helyi és régiós fejlesztésekre is lehet és kell is áldozni.

Más értelemben a migrációt a jobb életkörülmények lehetősége is serkenti, ráadásul a gazdagabb és fejlettebb régiókban a munkanélküliek segélyeket kapnak, így munkavégzés nélkül is elérhető az átmenetileg jobb életkörülmény. A kultúrák és nyelvek különbözősége miatt a beilleszkedés nagyon lassú, több generáció folyamatos átnevelése és oktatása kell ahhoz, hogy a már ott született egyén be tudjon (és be akarjon) illeszkedni végre. Nehéz és hosszan tartó folyamat ez, ezért szükséges a jelenlegi rendszert megváltoztatni a túlzott mértékű migráció megállítása érdekében. Ez nem csak a fejlettebb régiók érdeke, hanem az elmaradott térségek fejlődése is csak így lehetséges. Az ott helyben maradó munkaerő vonzani fogja az egyre fejlettebb technológiák betelepítését, ehhez a munkaerő helybeni képzését is, ami óhatatlanul felpörgeti a környezet infrastruktúrája színvonalának emelkedését is.