Örülne, ha egészségügyi problémájával nem kellene a házi- vagy szakorvosa által elrendelt vizsgálatokra heteket, hónapokat várnia, hanem a rögtön elvégzett vizsgálatok alapján várólista nélkül azonnal tervezhető lenne a kezelés vagy a műtét?

Bánná, ha az egészségügyi beavatkozások statisztikájához bármikor hozzáférhetne, hogy a kezelésre optimális helyet és az Önnek megfelelő szakorvost ki tudja választani?

Ön mindent megtenne érte?

Az egészségügyi ellátásra való jogosultság az emberek biztonságérzetének egy másik sarokpontja. Mivel ez jelenleg nem jár bárkinek alanyi jogon, ezért anyagi lehetőségük szerint próbálkoznak az arra jogosulatlanok, illetve a jobb ellátásra törekvők is. Ezért, és a jobb ellátás reményében próbálkozik az egyén a megtakarításait duzzasztani, hogy amennyiben szükség lesz rá, az ellátása érdekében be tudja azt fektetni. Ehhez nyújtanak segítséget az egészségbiztosítók, akiknél sohasem lehet előre tudni, hogy a náluk elhelyezett megtakarításaink adott esetben mire lesznek elegendők. Persze ezek is üzleti alapon működnek, tehát igyekszenek minél több egyéni megtakarítást bevonzani, és minél kevesebb térítést kifizetni, hogy a befektetők elvárt profitját garantálni tudják, természetesen a biztosítottjaik kárára. Szimpatikus ezzel a rendszerrel szemben a feltétel nélküli alapellátás, ahol alanyi jogon és térítésmentesen jut mindenki normális egészségügyi ellátáshoz.

Egészséges életvitelünkhöz elengedhetetlen a szakorvosok által megállapított, és a közösség által elfogadott egyetemes irányelvek polgárok általi betartása, akár az egyes személyek életvitelének ellenőrizhetősége miatt könnyen kideríthető renitensek pontozásos szankcionálásával is, azonban az életünk során mégis előforduló egészségügyi rendellenességeket mindenképpen gyógyítani kell részben a munkaképes társadalom fenntartásáért, részben a munkaképtelenek (gyerekek, öregek, sérültek) alanyi jogon biztosítandó ellátásáért. Az ellátás minősége azonban nem múlhat a régió fejlettségi szintjén, a megfelelő körülményeket vagy helyben, vagy minél rövidebb utazással kell elérhetővé tenni. Nem lehet a megfelelő ellátásért előnyt szerezni kivételes juttatások nyújtásával, hiszen a pontrendszerben nem lehet hálapénzzel próbálkozni, és nem lehet láthatatlan ellenszolgáltatásokat nyújtani.

Nagyon fontos, hogy a nyilvánosság teljes mértékben áthassa az ellátórendszer működését is, így kontrollálható a ráfordított orvosi, vizsgálati, gyógyszer és segédeszköz szükséglet is, valamint annak eredményessége is tükröződne az egyes egészségügyi intézmények és orvosok között kialakuló rangsorban. Természetesen ez a rangsor biztosítaná a szakorvosok és szakellátó intézmények pontszerzését is, és ezen hatékonysági mutató alapján lenne jogosult egy intézmény pl. az ellátó épület bővítésére, vagy újabb eszközök beszerzésére. A nyilvánosság miatt pontozásra kerülnének a szakorvosok, az asszisztencia, a műszerezettség, a komfort, és minden egyéb szempont, amit egy beteg vagy hozzátartozója az ellátás során kiértékelhet, ugyanakkor a rendszert belülről is értékelik az abban dolgozók, azaz orvosok, asszisztensek, ápolók és az ellátásban résztvevő egyéb személyek, valamint a kellékeket beszállító cégek, szervezetek is.

A nyilvánosság miatt az egyes területek ellátási igényének változása is követhető, az igények folyamatos figyelése az esetleges területi jellegzetességekre is rámutathat, és ennek alapján a megelőzésre is lehet intézkedéseket tenni, eszközöket átcsoportosítani, esetleges járványok súlyos elterjedését megelőzni.

A közösségnek figyelnie kell arra is, hogy a környezet az emberek számára minél egészségesebb legyen, és a kiszámíthatóság miatt nyugodt életteret biztosítson a régióban tartózkodó és dolgozó egyéneknek és családjaiknak. Ehhez a kapitalista növekedési hajszát, mint gazdasági modellt el kell vetni, az emberek viselkedését a közösség által bevezetett pontrendszer hatására kedvező irányba befolyásolni, a pörgő stresszes életmódot lenyugtatni, a feltétel nélküli ingyenes alapellátással a biztonságérzetet fokozni. A nyilvánosság hatására az erőszak, a bűnözés és a belháborúk megszűnnek, a régióban az ott élők alakítják ki a közösség működési alapszabályait (egy központi autokrata diktátum helyett), az emberek a tulajdonlás helyett a használatukra bízott eszközökkel jutnak pontozásos jövedelemhez, és az egyének a tevékenységükkel törekednek a közösség általi elfogadottságukra, és ezáltal az elismerésre. A hasznosság érzete mindenki számára elégedettséget és biztonságot jelent, ezáltal a nyugodt és kiszámítható életvitel egészségesebb generációkat hoz létre.

Nagy szükség van az alanyi jogon járó szűrővizsgálatokra, aminek kötelező volta szintén segíthet a korai felismeréssel, és ennek kapcsán az egészséges életvitel megismertetésével. Ennek eszköz- és apparátus szükséglete mobil állomások létesítésével széles közben terjeszthetővé teszi, a digitális technika pedig egy panasz tünet-teszt kitöltésével egyszerűsítheti és gazdaságosabbá teheti a működtetést. Működnek már a mesterséges intelligencia bevonásával olyan algoritmusok, melyek a panaszok bevitele alapján előzetes diagnózist tudnak felállítani, amivel a megfelelő szakorvost fel lehet keresni a gyógyítás érdekében.

Nem központi költségelosztással, hanem a valós igényeknek megfelelő régiós fejlesztéssel, vagy a szükséges eszközök átcsoportosításával lehet az ellátásokat optimalizálni, a rászorulókhoz közel működtetni. Mivel nem a központi hatalom által felosztott adókból, hanem a pontrendszer alapján, a felhasználás és visszajelzés kiértékelése szerint kerül meghatározásra a területi szükséglet, ezért nincsenek felesleges beruházások, az ellátó épületek és berendezéseik telepítését a szükséglet határozza meg közvetlenül, aminek megvalósítása a helyi közösség többségi döntése alapján történhet, és nem egy miniszter vagy polgármester presztizse szerint.

A gyógyítási protokollok kialakítása a tudomány fejlődésével párhuzamosan folyamatosan változik, a gyógyítás eszközei a technika állása alapján, a gyógyszerek pedig a kutatási eredmények és sikeres tesztelésük során fejlődik, nem pedig egy központi döntéseken alapuló rossz finanszírozási rendszer korlátjai szerint. A nyilvánosság miatt az adatok mesterséges intelligencia általi összesítése és kiértékelése lehetséges, az ellátórendszer naprakész információkhoz jut, mindez emberi közreműködés nélkül, így az erre szakosodott hivatalok feleslegessé válnak, és a felszabaduló erőforrások az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésére fordíthatók.

A teljes nyilvánosság természetesen nem azt jelenti, hogy a betegek adatai kerülnek nyilvánosságra, hanem azt, hogy a betegségekre vonatkozó adatok lesznek név nélkül összesítve és digitálisan kiértékelve, és ezen statisztikák jelennek meg nyilvánosan és naprakészen. A jelenleg is működő digitális egészségügyi nyilvántartó rendszer továbbra is fenntartható, fentiek alapján tovább fejleszthető, hogy az ellátórendszer elemeinek pontozásos rangsora automatikusan nyilvánosságra kerüljön, segítve a döntéshozatalokat. Így tud az emberi lassú és hibás közreműködés feleslegessé válni. Ezen digitális statisztikák felállítása szolgálja a közösségek érdekét, nem pedig az üzleti érdekből felkínált hamis digitális tartalmak özöne, hogy viselkedésünket minél jobban kiismerjék, és ellenünk használják.